Egy 1 milliárd forintot meghaladó, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásban a vagyoni hátrány hozzávetőleg 30%-ának megtérítésére, többéves teljesítésre és a Magyar Állam javára alapított ingatlan-jelzálogjogra épülő, rendhagyó egyezségi konstrukció jött létre. Az általunk képviselt ügyben a bíróság az egyezséget jóváhagyta, és végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására nem került sor.
Az egyezség jelentősége költségvetési csalási ügyekben
A büntetőeljárásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy az ügyészség és a terhelt a vádemelés előtt egyezséget kössön a bűnösség beismeréséről.
Az egyezség azonban nem merül ki abban, hogy a terhelt a beismerésre tekintettel előre kiszámítható büntetőjogi következményekkel számolhat. Költségvetési csalás miatt folytatott büntetőeljárásokban az egyezség létrehozásának és tartalmának egyik meghatározó kérdése az okozott vagyoni hátrány megtérítése.
A megtérítés ténye és mértéke a terhelt javára értékelhető kiemelkedő jelentőségű körülmény lehet. Nagy összegű ügyekben ugyanakkor éppen ezen a ponton jelentkezik az egyik legnehezebb gyakorlati probléma: a vagyoni hátrány olyan nagyságrendet érhet el, amelynek teljes és azonnali megtérítése a terhelt számára objektíve nem teljesíthető.
Egy általunk képviselt, 1 milliárd forintot meghaladó, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásban pontosan ezzel a helyzettel kellett szembenézni.
Az egyezségi stratégia egyik központi kérdése ezért az volt, hogy létrehozható-e olyan, az ügyészség számára is elfogadható konstrukció, amely nem követeli meg a teljes vagyoni hátrány megtérítését, ugyanakkor tényleges és jelentős megtérülést biztosít a költségvetés számára.
Nem teljes, hanem jelentős részleges megtérítés
Az ügy egyik legfontosabb sajátossága, hogy az egyezség létrejöttéhez nem volt szükség az 1 milliárd forintot meghaladó teljes vagyoni hátrány megtérítésére.
A kialakított konstrukcióban a terheltek által vállalt megtérítés a teljes vagyoni hátrány hozzávetőleg 30%-át tette ki.
Ez azonban nem azt jelentette, hogy a vagyoni hátrány megtérítése másodlagos szerepet kapott volna. Éppen ellenkezőleg: a részleges megtérítés az egyezségi konstrukció egyik központi eleme volt, és annak mértékét, tényleges teljesíthetőségét, időbeli ütemezését, valamint biztosítottságát egységesen kellett kezelni.
A különlegességet tehát nem önmagában az jelentette, hogy a teljes vagyoni hátránynál alacsonyabb összegű megtérítésben sikerült megállapodni. A konstrukció lényege az volt, hogy a jelentős összegű, de részleges megtérítési kötelezettség olyan többéves teljesítési és biztosítéki rendszerrel kapcsolódott össze, amely az állam számára is megfelelő garanciát biztosított a vállalt összeg megfizetésére.
A bíróság később az ítélet indokolásában kifejezetten értékelte a beismerő nyilatkozat mellett az okozott vagyoni hátrány részbeni megtérítését is.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bemutatott ügyből nem következik, hogy költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásokban a vagyoni hátrány meghatározott részének megfizetésével automatikusan elkerülhető a végrehajtandó szabadságvesztés.
Ilyen automatizmus nincs.
A bemutatott ügy jelentősége ezért nem egy általánosan alkalmazható „30%-os szabályban” áll.
Több százmillió forintos kötelezettség – ötéves teljesítéssel
A részleges megtérítés még így is több százmillió forintos fizetési kötelezettséget jelentett.
Ennek azonnali, egyösszegű megfizetése ugyancsak nem volt reális. A védelmi stratégia kialakításakor ezért nem pusztán a megtérítés összegét kellett meghatározni, hanem arra is megoldást kellett találni, hogy a vállalt összeg ténylegesen teljesíthető legyen.
A kialakított konstrukció alapján a terheltek összesen 400 millió forint megtérítését vállalták öt év alatt, részletekben.
Ez a megoldás ugyanakkor egy további kérdést vetett fel: ha a vállalt jelentős összeg megfizetésére csak több év alatt kerül sor, milyen biztosíték garantálja az állam számára a jövőbeni teljesítést?
Ingatlan-jelzálogjog a Magyar Állam javára
A többéves teljesítéshez ezért külön biztosítéki konstrukció kapcsolódott.
A vállalt megtérítési kötelezettség biztosítására ingatlan került bevonásra, amelyre a Magyar Állam javára, a NAV képviseletével jelzálogjog alapítására került sor. A jelzálogjog a vállalt, összesen 400 millió forintos fizetési kötelezettség és annak esetleges járulékai biztosítására szolgál.
A jelzálogszerződés kifejezetten rögzíti azt is, hogy az a büntetőeljárásban létrejött egyezség biztosítékaként szolgál, és annak elválaszthatatlan részét képezi.
A konstrukció különlegességét ezért nem önmagában a részletfizetés vagy az ingatlanfedezet jelentette.
A részleges megtérítés, annak ötéves teljesítése és a Magyar Állam követelésének ingatlan-jelzálogjoggal történő biztosítása egyetlen, egymásra épülő egyezségi konstrukció részévé vált.
Ennek kialakítása szükségképpen túlmutatott a szűk értelemben vett büntetőjogon: a büntetőeljárási, vagyoni, polgári jogi és ingatlan-nyilvántartási kérdéseket egymással összhangban kellett rendezni.
A végeredmény: végrehajtandó szabadságvesztés nélkül zárult az ügy
A konstrukció jelentőségét végső soron az mutatja meg, hogy milyen büntetőjogi eredményhez vezetett.
Az ügy tárgyát különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás képezte.
Ehhez képest az egyezségben kialakított konstrukció mellett – annak ellenére, hogy nem a teljes vagyoni hátrány, hanem annak hozzávetőleg 30%-a képezte a megtérítési vállalás tárgyát – végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására nem került sor.
Az ügyészség az egyezségnek megfelelően 2 év szabadságvesztés 5 év próbaidőre történő felfüggesztésére tett indítványt.
A jogi eredmény tehát nem a szabadságvesztés, mint büntetési nem teljes elkerülése volt – szabadságvesztés kiszabására sor került –, hanem annak elérése, hogy a kiszabott szabadságvesztést ne kelljen végrehajtani.
A teljes megtérítés hiánya nem feltétlenül zárja ki az eredményes egyezséget
Az ügy egyik legfontosabb szakmai tanulsága éppen ebben áll.
Költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásokban a vagyoni hátrány megtérítése az egyezségi stratégia egyik legfontosabb eleme lehet. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy kizárólag a teljes és azonnali megtérítés teremtheti meg egy eredményes egyezség lehetőségét.
A bemutatott ügyben egyszerre kellett kezelni azt, hogy a teljes vagyoni hátrány nem volt megtéríthető, a vállalható jelentős részösszeg sem volt egy összegben teljesíthető, ugyanakkor az állam számára megfelelő biztosítékot kellett teremteni a jövőbeni teljesítésre.
A megoldást a részleges megtérítés, a hosszú távú teljesítés és a dologi biztosíték egymással összekapcsolt rendszere jelentette.
Ez egyben arra is rámutat, hogy egy egyezségi tárgyalás során nem feltétlenül egyetlen számról – a megtérítés összegéről – kell gondolkodni. A megtérítés mértéke, időzítése, tényleges teljesíthetősége és biztosítottsága együttesen alakíthat olyan konstrukciót, amely az egyezség alapjává válhat.
A védelmi stratégia már a nyomozati szakban kezdődik
Az ügy másik meghatározó tanulsága az időzítés. Gazdasági és költségvetési bűncselekmények miatt indult eljárásokban már a nyomozati szakban olyan stratégiai döntéseket kell meghozni, amelyek az egész büntetőeljárás későbbi kimenetelére hatással lehetnek.
Ennek során az egyik legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy az adott ügyben egyáltalán a terhelt érdekét szolgálja-e az egyezség megkötése.
Az egyezség ugyanis nem önmagában elérendő cél, hanem a lehetséges védelmi stratégiák egyike. Minden ügyben egyedileg kell értékelni a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a terhelt büntetőjogi és ténybeli helyzetét, a vád várható bizonyíthatóságát, az esetleges adójogi vitapontokat, a büntetőjogi kockázatokat, valamint az egyezséggel ténylegesen elérhető eredményt.
Ha a bizonyítási helyzet alapján a vád eredményesen vitatható, a terhelt érdekét nem feltétlenül az egyezség szolgálja. Más ügyekben ugyanakkor a bizonyítékok, a várható büntetőjogi következmények és az egyezséggel elérhető eredmény összevetése alapján éppen az egyezség jelentheti a terhelt számára kedvezőbb és kiszámíthatóbb megoldást.
Ezért az egyezség kezdeményezését minden esetben átfogó kockázatelemzésnek kell megelőznie. Nem pusztán azt kell vizsgálni, hogy lehet-e egyezséget kötni, hanem mindenekelőtt azt, hogy érdemes-e, és ha igen, milyen feltételekkel szolgálja leginkább a terhelt érdekét.
Amennyiben az egyezség bizonyul megfelelő védelmi iránynak, annak lényegi elemeit már a nyomozati szakban ki kell alakítani. Vizsgálni kell többek között, hogy milyen mértékű megtérítés vállalható ténylegesen, szükséges-e annak időbeli ütemezése, milyen vagyoni biztosíték áll rendelkezésre, és mindez milyen jogi konstrukcióban tehető az ügyészség, illetve az érintett állami szervek számára elfogadhatóvá.
Egy ilyen konstrukció ugyanis nem az előkészítő ülésen születik meg. Mire az ügy a bíróság elé kerül, az egyezség lényegi elemeinek már rendezettnek kell lenniük.
Költségvetési csalási ügyekben mindehhez különösen fontos az adójogi és a büntetőjogi szempontok együttes értékelése. A büntetőeljárás alapját képező vagyoni hátrány sok esetben közvetlenül adójogi kérdésekből ered, ezért az adójogi alaphelyzet megfelelő elemzése nélkül az sem ítélhető meg megalapozottan, hogy a terhelt számára az egyezség vagy a vád érdemi vitatása jelenti-e a kedvezőbb védelmi stratégiát.
Dr. Lengyel Zoltán
Partner ügyvéd
DLB & Partners Ügyvédi Iroda
Adójog és adóeljárások | Gazdasági büntetőjog